Zánkai üdülésem beszámolója
Június környékén lehetőséget kapott a családunk is, hogy július elején 1 hetet töltsünk el a Balaton mellett, Zánkán. Attól a naptól fogva örömmel számoltuk a napokat vissza és nagy izgalommal várták a szüleim, a testvéreim és én is nyarunk legszebb hetét.
Az utazás elötti napokban az izgalmak csak fokozódtak. A kisebb testvéreimet alig lehetett esténként elaltatni, nagyon várták, mint ahogyan én is. A hosszú út után , Zánkára érkezésünkkor, nagyon szívélyesen és segítőkészen vártak minket. A kora esti órákban a csendes házból hirtelen őrültek háza lett. Rajtunk kívűl még 3 család volt , hasonló korú gyerekekkel , mint a testvéreim, így nem telt el sok idő már az üdülő melletti játszótéren játszottak közösen. Ahová csak néztem mindenhol csak gyerek volt. A szülőknek sem kellett sok idő a megismerkedéshez, hiszen beszélgetésekből vagy hallásból már mindenki ismerte egymást. Az első fürdőzések a Balatonban felejthetetlenek voltak számomra. Tisztán emlékszem mikor testvéreim bizonytalanul, később bátrabban mentek be a vízbe. Onnantól kezdve minden nap a parton voltunk. Az első nap a közös szalonna sütés és a jó beszélgetések összehozta a csapatot. Szívesen gondolok vissza azokra az órákra. A második naptól minden felgyorsult. Az utolsó napon vettem észre , hogy már el is telt egy hét. A sok ping-pong játszma, csocsó mecsek, rajzversenyek, közös előadások, a kisebb-nagyobb beszélgetések felejthetlen volt mindenki számára. Jó volt hallgatni mikor a szülők Budapestről, vicces, kínos és sorsfordító élményeikről meséltek. A sok kaland közt sajnos arra ébredtünk, hogy haza kell mennünk. Boldogan, mégis fájó szívvel hagytuk el Zánkát. Budapesten még lehetőségünk nyílt, hogy az egyik pályaudvarról a másikba autóval mehetünk, így csodálkozva és érdeklődve néztük a nagyvárost.
A családom nevében is, mindenkinek köszönjük a sok segítséget, amit azért kaptunk, hogy ez a nyaralás megvalósuljon.
