ad6kap6

www.ad6kap6.hu adhatsz-kaphatsz közvetítő nélkül blog írója: nyul info@ad6kap6.hu

Friss topikok

  • Fülöp Attila 9: Tökéletesen egyetértek! (2017.04.02. 11:05) Hogy jelentkezünk egy hirdetésre
  • Evil1: Segítene valaki? 1-2 db 1-2 kilós félkezes súlyzóra lenne szükségem... Előre is köszönöm... (2015.10.30. 21:16) Közösség
  • Kálmán Kiss: sziasztok nekem segítségre lenne szükségen tartós élelmiszert szivesen fogadok ha van valaki aki ... (2014.12.25. 12:41) Meglepetés
  • NWill: nem vagyok tagja az oldalnak de mint HR-es véleményt mondanék a feltett hirdetések kb 90% már r... (2013.10.20. 08:55) Állás lehetőségek
  • pirimogyoró: @Vitez: Ritka felesleges dolog lenne a kötelezővé tett fénykép, ugyanis bárki, bármilyen képet oda... (2013.08.22. 14:59) Miért kellemetlenkedik valaki?

Linkblog

Adni, de kapni is meg kell tanulni

2011.10.21. 15:00 | ad6kap6 | 5 komment

Címkék: segítség ad6kap6

Nagyon nehéz adni, mert lusták vagyunk. Nem akarjuk kidobni, rakosgatjuk, majd gyorsan meg akarunk válni tőlük. Így keletkezik a szemét, ami még tegnap valakinek örömet is jelenthetett volna. Sokszor kell mondani, hogy nézz körül és tedd fel az oldalra. Ja azt nem azt már végképp nem. Ok, feltesszük mi. Aztán megköszönik és ugye milyen jó?

Kapni is nehéz. Odaviszem. Csak egy cipő, sosem hordott. Ajándék. Nem néz a szemembe, szégyelli. De miért is? Nekem van, egy ostoba vétel volt, csak a lelkemet nyomassza, így legalább azt hiszem másnak hasznos. Odaadom, halk köszönöm és elrohan. Később a neten nagy köszönöm, igazán hálás, de ott személyesen - ciki. Még tanuljuk mind a ketten.

Persze nem is erről akartam írni, hanem a csalódásról.

Sok történetem van, aranyos is borzasztó is. De a legfájdalmasabbak a csalódások. Jellemző történet az oldalon, amikor lehetetlen élethelyzetből az oldal 180 fokot fordít, és mint a tündérmesében minden jóra fordul. Nem egy ember munkája, sok-sok ember összefogása következtében kerekedik a történet. Gyönyörű zárókép: a család új otthonban, a gyerekek, felnőttek boldogok. Na itt az amerikai film vége. Majd következik a magyar valóság: aki eddig nem tudta beosztani az életét, a pénzét, az energiáit, az ezután sem. Aki eddig kereste a kifogást, hogy  miért nem dolgozik, az most is keresi. Amikor az újabb lehetőségeket is feléli, megint az oldalhoz fordul és várja a csodát. És megint segítünk, nyugdíjas önkéntes a lelkét kiteszi, hogy megint jobban érezzék magukat. De ez így igazságtalanság. Mindig azok kapjanak, akik a legjobban tudnak sírni? Az  meg, aki becsületesen végzi a dolgát, aki két állásra bevállal egy harmadikat, annak meg semmi, úgy is megoldja?

Szeretném ezt a gyakorlatot megváltoztatni. Évente csak egyszer lehet segítséget kapni, olyan fogjunk össze típusút. Ne mindig ugyanazoknak gyűjtsünk. Hagyjunk életteret a csendesebbeknek is.  Próbáljuk meg beosztani a lehetőségeinket!

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ad6kap6.blog.hu/api/trackback/id/tr413320077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2011.10.22. 10:00:41

Egyetértek elviekben, de azt nem nagyon látom, hogyan lehetne megakadályozni az oldal felhasználóit abban, hogy annak és annyiszor segítsenek, gyűjtsenek akinek és ahányszor akarnak.

Maximum azt lehet, hogy mint az oldal tulajdonosa - fő segítője ehhez nem adsz segítséget. És még több hírben, blogbejegyzésben hívod fel a figyelmet másokra, már ha szeretnének egyáltalán fókuszba kerülni. Mert az nem véletlen, hogy valaki megfeszített munka helyett inkább hangosan artikulálja nehéz helyzetét, nem is szégyelli, hogy (esetleg azért mégis, saját hibából IS) folyton ugyanoda csúszik vissza.
Mások, akik mindent megtesznek a felszínen maradásért, nem szeretik, ha nyomorúságukat kiteregetik.
Gondolom az összefüggés világos...

ritakovacs 2011.10.22. 13:26:04

Igazat adok az előttem szólónak.

Még annyival szeretném kiegészíteni, hogy aki igazán adni akar, az járjon nyitott szemmel! Ha "arctalanul", háttérből, tapinatatosan adunk, segítünk, nem alázzuk meg azt, akinek szánjuk. Nem tűnik könyöradománynak és nem érzi magát lenézettnek a segített sem. Csak egy kis tapintat, empátia és emberség kérdése.

Posfalu 2011.10.25. 13:06:35

Sajnos a gondolkodási módot egy oldaltag sem képes megmásítani,hiába mondod egy több éves munkanélkülinek hogy mit tehetne hogy állást kapjon ha őbenne az van hogy sokat utazni,korán kelni,távol lenni a családtól nem éri meg megpróbálni kimászni a gödörből akkor ugyse teszi.Sokszor olvasom anyukák kérését hogy munkát keresnek pici mellett max 4-órásat.Hol van ilyenkor a nagyszülő,a testvér,a férj,élettárs?Amikor szembesültem hogy ilyen munkaidőbe milyen a fizetés azt mondtam na neee inkább 10-12 órába,akár reggel és este találkozni a kicsikkel,vagy végsö esetbe több száz km-re viszem édesapámhoz találkozom velük 2-3 havonta mert nekem dolgozni kell,mert nekünk!dolgozni kell ahoz hogy ne másra szorulva tengjünk lengjünk a világba.Nem azért vállalom ezt az áldozatot mert a pénz-hanem értük-értünk a jövőnkért-a máért.Mert lehet kérni egyszer,kétszer talán háromszor is de mit mondanék a gyerekemnek ha kijukad a cipője?-drágám várd meg míg valami néni-bácsi küld majd másikat mert mindjárt kérek?És ha nem adnak akkor mezitláb jársz.

Posfalu 2011.10.25. 13:16:04

Adni nem nehéz csak az ha nem tudsz mindenkinek adni.Egy ismerősömet invitáltam ide remélem hamarosan aktív tagja lesz az oldalnak,tegnap mondta:Te de jó ez az oldal!Annyi mindenem van amit láttam mennyire keresnek szerinted nem gáz ha ruhát,cipőt,fütőtestet egyebeket tennék fel ajándékként vagy csak jelképesen hogy ne érezzék könyöradománynak?Mondtam neki ne aggódjon nem is képzeli el mekkora energiát kap cserébe amikor átveszik s lehet meg se tudják köszönni de csak a szemébe kell nézzen annak akinek adja s tudni fogja a dolga jó helyen lesz s valakinek a testét melegíti.Viszont magam jeleztem nézze meg kinek adja mert a lényeg hogy valóban olyan helyre kerüljön ahol nem folyamatos a másokra való támaszkodás hanem van némi küzdőszellem is az emberbe.

Mankka 2011.10.29. 11:29:05

Nagyon jó dolog adni és bizony nehéz elfogadni. Könnyű segíteni és nehéz segítséget kérni. Hiszen én mindig azt gondolom, hol van az én problémám a másikhoz? "Csak" egy gyerekem van, van munkám, amiért a minimálbért is alig kapom meg és végül is eddig a számlákat mindig befizettem, az albérlettel sincsen elmaradásom, csak...csak minden nap küzdök a holnapért, a máért, mindezt teszem egyedül, sokszor már reményt vesztve, de csendesen, mert az én problémám mások szerint szinte nem is probléma. Ha kapok, megköszönöm, hálásan és nagy örömmel, de adni még könnyebben adko, míg van mit és van miből, adok. Mert adni jó, adni jobb...:)