Több ember segíti az oldalunkat. Ki-ki ideje és vérmérséklete függvényében. Legtöbbjükről senki sem tudja, hogy mennyi munkát öl a dologba. Csendesen megold egy problémát, küld valamit, levelez, megnyugtat.
Megköszönik, vagy nem. Írnak valamit értékelésben és nem is hiszik, hogy valaki segített.
Kik ők? Általában nyugdíjasok. Nem gazdagok, sőt nekik is vannak gondjaik. Éppen ezért együtt érzőek. Ők is jártak már így. Tudják, hogy könnyű megcsúszni és a befizetett számlák után már nem marad hétvégére a családnak, a keveset nehéz beosztani. Tudják, hogy az ősz több iskolással megoldhatatlan.
De ők azok, akik kipótolják a zánkai útiköltséget, vagy küldik a kórházba készülőnek a hálóinget. Van köztük, aki a cserékbe segít be, hisz nyugdíjasnak ingyen a villamos.Van, akinek nem áll módjában a személyes találkozásra, igy egy kedves ismerősén keresztül, vagy postázva juttatja el az adományait. Csendben, nem nagy hű-hót csapva.
Másik segítő, csak véletlenül tudjuk meg, hogy ki ő: tagok már hozzá fordulnak, ha valakivel probléma van beteg, kiteszik a lakásból gyerekkel. Ha másképp nem, hát lelki támaszt nyújt. Levelezik, telefonál, élelmiszert küld. De cseréknél még ajándékot is ad. Pedig őt sem veri fel a pénz.
És köztük van olyan is, aki hónapokig gyűjt, hogy utána a börzéjén megtalálják a hiányzó télikabátot, cipőt. Gyűjti az álláshirdetéseket és felteszi a FÓRUM-ba.
De van fiatal – több fiús anyuka, aki a már nem használatos dolgait adja boldogan, hisz ő is sokszor kap, miért ne legyen másnak is jó.
És sokan segítettek iskoláskezdésre iskolatáskát és felszerelést gyűjteni.
Van, aki pékárut szed össze, hogy szétoszthassa.
És biztos kihagytam ezer dolgot, amit nem látunk, ami a színfalak mögött játszódik, de nagyon sok ember boldogan segít, pusztán a segítés öröméért.
Köszönjük meg a munkájukat!
Nagyon köszönjük!