Mindig meghatódom, ha nógrádi tájszólást hallok. Így voltam ezzel akkor is, amikor megbeszéltem mára telefonon a találkozót az egyik pásztói iskolával. (Az ok a meghatódásra, hogy majd minden rokonom nógrádi és gyerekkorom összes nyarát Nagyorosziban töltöttem.)
Ennek kapcsán el kezdtem gondolkozni azon, hogy a felajánlókat is úgy kéne megkeresni, hogy ezt a kötődésüket megerősítve kérni őket a felajánlásra ill. kérés teljesítésére. Szerintem ez még erősebb dolog, minthogy tudom kinek adom. Vannak, akik messze kerültek minden szempontból - főleg fizikailag szülőhelyüktől, de a lelki kötődés megmaradt.
Na ebben vajon igazam van-e?
