Egy kérés megvalósulása:
Szinte első kérések egyikeként jelent meg a következő:
kislányomnak szüksége lenne egy szemüvegre, de sajnos anyagi helyzetem nem engedi meg hogy meg vegyem neki mivel gyesen vagyok itthon a kisfiammal a párom meg rokkant nyugdíjas így a pénz amit kapunk még a megélhetésre is alig elég :ezért szeretném kérni a segítségüket, hogy a lányomnak se romoljon tovább a szeme.
Nem telt bele hosszú idő, amikor az egyik budapesti anyuka jelentkezett az inteneten és felajánlotta gyermeke kinőtt szemüvegeit. Internet az ad6kap6 felületén leveleztek , végül postán küldte el a szemüvegeket. Ma meglátogattam a kislányt, Bellát, aki köszöni szépen a szemüvegeket és ő és az egész család nagyon örült neki.
A látogatáskor felmerült bennem néhány gondolat.
Ez a család elég szűkös anyagi körülmények között él. Hozzájuk hasonló még rengeteg van az országban. Rendesen nevelik a gyermekeiket lehetőségeikhez képest. Nem éheznek, nem fáznak.Segítség azonban nagyon elfér náluk. És itt nem elsősorban a szülőkre gondolok. Itt egy 14 éves kislányról van szó. Az ő életében most jön a nagy kérdés, hova menjen továbbtanulni. Anyagi körülményeik és a kislány tanulmányi eredményei alapján a legmegfelelőbb talán egy szakma gyors kitanulása lenne, amivel előbb jut keresőhöz a család. Azonban ennek megválasztása is gondba ütközik. Válassza édesanyja foglalkozását, mellyel álllás nélküli? Ki fog rá figyelni, ki fog neki tanácsot adni. Évekkel ezelött még szeretett tanulni, az eredményei lényegesen jobbak voltak. Mitől vesztette el a kedvét? Hogy lesz jövőképe, ha a környezetében sincs senkinek. 14 évesen az egyik napról a másikra élés még nem perspektíva.
Mi lenne, ha ő és a többiek is, akik ilyen nehezen élnek valami rálátást kapnának, hogy van a közvetlen gondjaikon kivül is élet. Lehetnének olyan táborozások nyáron, ahol az ilyen problámákkal küzdők együtt lennének, persze költségtérítés nélkül javarészt olyan gyerekekkel, akiknek nincs ekkora problémájuk, akik saját vágyaikon, elképzeléseiken keresztül megláttatnák a lehetőségeket. Talán ez motiválná őket is egy jobb teljesítmény irányába. Talán egy kis segítséggel nem ülnének bele már gyerekkorukban a kilátástalan az élet, nem vagyok képes egyről a kettőre jutni helyzetébe. Azok a gyerekek, akik jó tanulók és teljesíteni akarnak, azok valószínüleg elég erősek a kitöréshez. Azonban azok, akik valamiért leszakadnak erről a sínről csak egyre jobban kitaszítottnak érzik az életüket.
Megoldásnak látom a helyben egy kis rálátast adó gyerekházat is, ami egész nap nyújt valami pluszt. Hol az anyáknak délelöttönként segít a napi problémáikban, miközben a még nem iskolás gyerekekkel is foglalkozik. Délután egy olyan napközit nyújt minden érdeklődőnek, ami a továbbfejlődést segíti, de a tanulásnál is segítő. Annyira jó hely, hogy a még nem rászoruló is szívesen jár ide, mert van internet és könyv és van kitől kérdezni. Este meg hétvégén pedig a vidéki fiatalnak ne a kocsma legyen az egyetlen, hanem a kis klub, ahova beülhet és filmet nézhet a többiekkel, vagy leülhet beszélgetni.
