Biztos olvastátok a napokban megjelent felkérést segítségre, melyben a Berettyóújfaluban működő, nagyon-nagyon tisztességes alapítvány kér segítséget 5 kisgyerek részére.
Akikről most írok, egy határmenti falu ötgyerekes családjának tagjai. Mindannyian kiskorúak, hárman sajátos nevelési igényűek, roma származásúak. Nemrég vesztették el édesapjukat, rákbetegségben Apjuk betegsége miatt korábban kölcsönt kértek, és ebből az uzsorából képtelenek kilépni. Bár papíron a jövedelmük fölötte van a 38 ezer Ft-nak fejelnként, a valóságban szinte a semmiből élnek, a behajtó elszedi az összes pénzt tőlük. A gyerekek ápolatlanok, szerencsétlenek. Ezt eddig is tudtuk, most mégis azért kellett utánajárnunk a pontos helyzetnek, mert nem értettük, hogyan kerülhettek ki a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők kategóriájából. Mára világossá vált minden, de ezzel együtt a tehetetlenségünk is. Mondhatják, miért nem fordulunk a rendőrséghez. Az édesanya fél, nem tesz feljelentést, hallani sem akar róla. Nem lehet rábeszélni. A hatóságok a törvény betűihez igazodnak, a jövedelem pedig papíron igazolt. A valóságban szinte semmijük nincs. Konzultáltam a családgondozójukkal. Rendszeresen látogatja őket, amiben tud segít, de ez kevés. Az, hogy milyen súlyos a helyzet mutatja, hogy nem ruhát, játékot, bútort kérek nekik, hanem tartós élelmiszert. Krumplit, zsírt, lisztet és cukrot. Esetleg konzerveket, lekvárt (de ezt már én gondolom, luxusként...) Az anyjuk szereti a gyerekeit. De nem tud kitörni a helyzetükből, mi pedig nagyon nem szeretnénk, ha a kicsik állami gondozásba kerülnének. Mi már segítettünk, kis csomagokkal. Kérem, akinek a kamrájában van nélkülözhető élelmiszer, küldje el nekünk. Mi adagokra osztjuk, és hetente kiszállítjuk a családnak, mert amit így megkapnak, az biztosan a nyomorukat enyhíti. Aztán majd csak alakul valamit a helyzet, dolgozunk rajta folyamatosan. Kérem, ha tudnak, segítsenek! Zsuzsi, Ági , Erzsike és a két kicsi várja a segítséget. Igazgyöngy Alapítvány, Berettyóújfalu
Valójában nem nagyon tolongtunk, hogy felajánljuk magunkat, mert nap, mint nap találkozunk hasonló - meoldhatatlan problémákkal. Ami nekem furcsa, de a jól ismert rekció volt: egyik ad6kap6 tagunk írta:
Azért ajánlanám ha szabad a törvény megkeresését,hogy többen ne kerüljenek ebbe a sajnálatos helyzetbe.Van már rá példa , hogy segít a törvény.Csak ez az egy út van hosszútávra. Sok sikert,rátermetséget,őszinteséget!!!!!
Teljes mértékben egyetértek a reakcióval, azonban a gyakorlatban, a napi valóságban, ha a törvényes út csak lassan, nehézkesen járható, akkopr is meg kell etteni nap, mint nap a gyerekeket, azok nem várhatnak. Az ilyen helyzeteket át kell hidalni, a napi problémákat meg kell oldani és párhuzamosan persze segíteni kell a törvényen keresztül is.
Azonban az ad6kap6 annak segítsít és abban amiben kér. Véleményem szerint segítsünk küldeményekkel, ha ezt kérték. Azok pedig, akiknek van ötletük, a törvényes megoldásra, azok pedig abban segítsenek. Csak ne hárítsuk el magunk mellöl a problémát, gyerek ma Magyarországon ne éhezzen! Mindenki segítsen, ahogy tud, amivel tud.