Maximálisan egyetértek! Sajnos az emberek többsége szívesen segít másokon - csak éppen a megsegített legyen minél messzebb, különbözzön minél inkább tőlünk, és legyen a segítség minél látványosabb. Cunami a Távol-Keleten, földrengés Haitin, árvíz Romániában, stb, mi magyarok rohanunk erőnkön fölül adni. Talán hogy halkítsuk lelkiismeret-furdalásunk hangjait, hogy visszhangozzon jó hírünk a világban, hogy kipipálhassuk a jótékonyságot, mint feladatot. De sokszor képtelenek vagyunk segíteni a szomszédnak, saját családtagjainknak, szűkebb környezetünkben a rászorulóknak. Kijelentjük, miért nem intézi jobban az életét, magára vessen... És ezzel abba a hamis hitbe ringatjuk magunkat, hogy velünk ez nem fordulhat elő, Haiti, Thaiföld, még Románia is messze van, az ottani katasztrófák minket nem érhetnek. Valamint elég ha kellő előrelátással élünk, velünk nem történhet baj (mert ugye a szomszéd is a saját hibájából nem tudja fizetni a részleteket, minek vette fel?!). De sajnos nem így van, bármikor bárkivel megeshet, hogy nehéz helyzetbe kerül. És akkor nem kioktatásra, lenézésre lesz szüksége, hanem segítségre.

Próbáljunk meg mi itt olyan kis világot teremteni, ahol számíthatunk egymásra, ez a lényeg, azt hiszem. Kenyát meg hagyjuk más fórumokra:)))