Egyre több olyan levelet lehet olvasni az oldalon, hogy: „Ne higgy neki…”, „Feladtam a csomagot, állítólag ő is, de nem kaptam meg…”. Miért van ez? Talán mert túl hiszékenyek vagyunk? Vagy tán túl becsületesek és azt hisszük, ha mi feladjuk a másik is küldi a csomagot? Igen, a legtöbb esetben így van, de sajnos akadnak olyan emberek, akik nem így gondolják. Ez nagyon elszomorító, mert felmerül egy újabb kérdés: kiben bízzunk meg? Természetes, ha családtagjainkban, barátainkban feltétel nélkül megbízunk. De mit tegyünk, ha egy idegennel kerülünk szembe? Az oldalt úgy kell tekinteni, mint egy nagycsaládot, még ha személyesen nem is ismerjük egymást, el kell hinnünk, hogy megbízható emberekkel csereberélünk. Ha azonos városban élünk, egy személyes találkozással meg lehet oldani a cserélést és akkor nincs is semmi probléma, de ha az egyik illető vidéki és kéri, hogy adjuk fel a csomagot, akkor elgondolkodunk, hogy megéri-e nekünk a kockázat. Felmerül bennünk a kérdés: vajon megkapom, amit ő viszont küld?
Mindenki maga dönti el, hogy ennek ellenére is postára adja felajánlott dolgát. Garancia persze semmire sincs, de próbáljunk meg egymásnak kölcsönösen segíteni azzal, hogy nem verjük át a másikat. Az ilyen dolgok előbb-utóbb visszaütnek, és aki már egyszer „megégette magát”, az nem fog több embernek segíteni. Aki viszont másokat becsap egy idő után nem kap segítő kezet és egyedül marad a saját problémáival. Hajlamosak vagyunk egy rossz tapasztalat miatt mindenkit ugyanolyannak elkönyvelni és ez talán nem is a mi hibánk.
Ne felejtsük el, segíteni másokon, egymáson és kölcsönösen nagyon szép dolog!
TV
